Flat, house - lakás, ház

Flat, house
"There is nothing like home"
As she handed me my five o'clock treat of the unmistakable fragrance that could bring my old bones into life, she whispered: "Are you awake?" She knows I've been silent for years now, not that I resent communicating.
It just failed me like every other thing in my life did, except for her and for this place.
This is where I was born, and where my son and his son were born, too. It had survived a devastating war, a tremendous storm and a bitter dispute between my son and me before I was sentenced to silence! Her eyes watch my trembling hands cautiously and her tiny body is alert and fully prepared to rescue the last piece of her wedding present. "You know it's not the cup I'm worried about", she says apologetically. I wish I could find a way to tell her how much I appreciate all what she's been doing for me. She's been doing more than just a partner all through the years. "Remember when we rebuilt it? It was mid autumn then." I remember it as if it was yesterday!
We had to work from dawn till dusk. There was a leak in the roof and winter was coming. The storm had destroyed most of it and left us with broken windows. She said she wasn't leaving me to do it alone. She has never let me down in her life! Even when our beloved son claimed ownership of it, and had me sent to an old people's home, she stood out against his attempts to turn this place into a holiday resort. He never understood what a home means. I've told him on several occasions that I want to be buried here, but I won't be surprised if he denies me that final wish.
There is something between this land and me. I've seen each and every tree in its fields climb high up to the sky. I've witnessed countless events here, some of which are impossible to forget. These walls are part of my life, and with or without my son's permission, I want them to tell my story long after I pass away. They have kept us together for decades, so why can't they remain for many others to come? I've chosen this place as my home for ages now, I've looked after it and honoured it. This might be coming to an end any minute now, but how could anybody call it unattended when my soul has been keeping it company?!

 

Lakás, ház
"Nincs az otthonhoz hasonló"
Az ő keze által minden nap öt órakor átnyújtott kedvesség, amelynek jellegzetes illata éltet nap mint nap, újra és újra, szólt hozzám suttogva: "Ébren vagy?" Ő nagyon jól tudja, hogy évek óta nem tudok beszélni, de nem azért, mert távol tartom magam a kommunikációtól. Csak úgy mint az életben egyéb más, ez a képességem is cserbenhagyott, kivéve ő és ez a hely. Itt születtem én, a fiam és annak a fia is. Ennek a háznak a falai átéltek egy borzalmas háborút, óriási vihart és nagy veszekedést köztem és a fiam között, mielőtt néma lettem. Az ő figyelme mindig követi remegő kezemet, törékeny termetével utána kap az egyetlen esküvői emléktárgyunknak, ha véletlenül elejteném. "Nagyon jól tudod, hogy nem a pohár érdekel"- mondja felém bocsánatkérően. Bár megtalálnám a módját, amellyel tudomására hoznám, hogy mennyire becsülöm mindazért, amit értem tesz. Többet jelent számomra, mint egy partner. "Emlékszel, amikor felújítottuk a házat? Ez ősz közepén volt." Számomra úgy tűnik, mintha tegnap lett volna! Napkeltétől napnyugtáig kellett dolgoznunk. A tető beázott és nyakunkon volt már a tél. A vihar tönkretette, betörte az ablakokat. Ő, akkor sem hagyott magamra a munkában. Az életben sem hagyott cserben soha!
Amikor a mi kedves fiúnk a házat magáénak akarta tudni és engem az öregek otthonába küldött, ő volt, aki szembeszállt vele és nem engedte üdülőnek átalakítani.
Ő sose értette, mit jelent, valakinek az otthona. Számtalan alkalommal mondtam, szeretném, ha itt temetnének el, de nem csodálkoznék rajta, ha az utolsó kívánságomat se teljesítené. Van valami közöttem és e föld között. Én láttam felnőni a kert fáit.
Számtalan esetet átéltem, némelyiküket nem lehet elfelejteni. A fiam engedélyével, vagy anélkül, de szeretném, hogyha a házfalak halálom után rólam mesélnének. Évtizedeken át összetartottak minket, akkor miért nem lehet, hogy tovább éljenek?
Én ezt a helyet választottam, mint otthont hosszú éveken át, vigyáztam rá és megbecsültem. Az lehet, hogy most véget ért, de hogy lehetne azt mondani, hogy örökre elhagytam, amikor a lelkem őrzi?!